Nyári utóérzés

Az utóbbi időben végképp nem volt időm kimenni a vízhez. A madarak lassan mind elmennek, én pedig lemaradok a búcsúfotózásról. Időközben felvettek Temesvárra. Ott próbálom megszokni a nagyvárosi forgatagot, eddig nagyobb sikerrel, de a természet nagyon hiányzik. Kevés időm jut a fotózásra, amit sajnálok, mert az utóbbi időben egy értékelhető képet sem készítettem, viszont annál több munkának nézek elébe. Alig várom már, hogy megint szabadon kószálhassak a parton. Itt az ősz, sárgulnak a falevelek, és a róluk visszaverődő fények aranysárga színe mellett nem lehet rossz képeket készíteni. Hiányozni fog a természet. Urbanizálódnom kell.

Szürke gém

A tegnapi éjszakát kint töltöttem a víz partján. Hajnali kettőkor mentem le, hogy megelőzzem a madarakat. Éjszaka igazából csak a bakcsók hangját hallottam, de mozogni nem láttam őket. Hajnalban a récék éledtek fel, és ha jól láttam, akkor egy öreg bütykös hattyú is elrepült előttem. Kb. hajnali hat felé az objektív előtt pózolt - bár kicsit távol - egy nagykócsag. Kevés volt a fény, nem nagyon tudtam fényképezni. Körülbelül hat óra körül éktelen patália tört ki a szürke gémek között. Fent köröztek vagy tizenöten az égen, és rikoltoztak. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de amikor megláttam a fára leszálló rétisast, azonnal leesett, hogy mi történt. Utána kb. másfél óráig felém sem nézett semmi. Ezek után a "szokásos" gém-kócsag párossal telt a délelőtt további része. Már most hiányzik.