Pókhálós lepke

Ma hallottam a rádióban. Csukás István verse:

Gilice-síp

Tamkó Sirató Károlynak

Gyalókára gyalog mentünk, Vencsellőre elcsellengtünk. Görgetegen átgörögtünk, Tiszasülyön elsüllyedtünk.

Gyónon gyóntunk, Nyőgéren nyögtünk, Dadon dadogtunk, Bujon bújtunk, Duzson duskáltunk, Dőrön dörmögtünk, Acsán acsarogtunk, – szemünk, szánk tátva, így értünk Tátra, s bedugtak, mert nem köszöntünk, Zsákán egy zsákba.

Bicsérden a bicsérdisták ránkolvasták a bűnlistát.

Mecsekszakálra mekegve kecskepatákon mentünk be, sem aranyért, sem bagóért nem találtunk egy jó bordélyt.

Orfün fű nőtt az orrunkból, kaszát fentek irgalomból.

Sósvertikén vertikális cíncsatorna, menny-kanális, lüktető nagy isten-erek kint a ház falán függenek.

Ásványrárón a föld alatt nyihognak az ásványlovak, – szemük éjjel fölparázslik – egy sem pókos, egy sem sántít.

Gigén elkérték gigánkat, s rajt egy búsat trombitáltak, aki hallotta gigánkat, szeme lassan könnybe lábadt.

Kömlőn tömlőbe, Süttőn sütőbe, Ölbőn bő ölbe, Kámon kámzsába, Bödén bödönbe, Zsibriken ibrikbe, Pátrohán potrohába, Penyigén zöldültünk vén venyigén.

Bősárkányon szappannal mosdik a szárnyas, körmös hal, míg az apja kövéren szunyókál a főtéren, s rámordul: „Még ezer év, s igen híres lesz e név!”

Etesen etessél, Pátyon pátyoljál, Imolán szeressél.

Sárfimizdón mocsár hömpölyög, várj rám éjjel-nappal: megjövök, gerincem csontfokán hold lépked, meótiszi tánchoz fejéked.

Ukkon egy mukkot, Kosdon egy kost, Küngösön egy inget, Epölön kölest, Látrányon kátrányt, Upponyon puttonyt, Méhkeréken lépesmézet, Apcon, Pencen szövőszéket.

A horizonton gurul Görömböly,

álmod pinceajtóján dörömbölj!

Újabb röpkép

Budapest

Tavaszi budapesti túrám soselátott képei.

Hajnalpírlepke

Két hónapos vadászat végére tett szerény pontot a fenti kép, bár sajnos a tökéletességtől minden tekintetben olyan messze van, hogy akár tekinthetem meg nem történtnek is.

A hajnalpírlepke a fehérlepkék családjához tartozó egyik legszebb faj. 1,6-2,5 centiméter hosszú, narancssárga folttal díszített hímjei, és szürkés- vagy sárgásfehér alapszínű nőstényei - tapasztalatból mondom - igen sok borsot tudnak törni a hajnalban felkelni lusta makrofotósok orra alá. Leginkább erdőszéleken fellelhető példányai elképesztő sebességgel képesek 40-50 méteres vágtákra, ezzel a lehetőségek többségétől megfosztva a szerencsétlen próbálkozót. Legrosszabb tulajdonságuk mégsem ez, hanem hogy ha mégis leülnek egy pillanatra, az csak addig tarthat, amíg az első betolakodó meg nem érkezik a környékre, akit azonnal üldözőbe vesznek, így zúzva porrá a fennmaradó halvány reményt is.

Hangya s miegymás

Ma ketten mentünk makrózni, és mákomra kaptam kölcsön egy 150-es Raynoxot. A mélységélesség elképesztően kicsi volt, ezért megizzadtam, amíg fejjel és kézzel kitartottam a gépet, megtaláltam a fókuszt, és kattintottam. Mindezt a lehetőleg levegővétel nélkül, mert akkor kezdhettem elölről...

Fészekalj

Az utóbbi időben eléggé visszaesett a blog forgalma. Keveset posztoltam, mert nem voltam még igazán formában így makro ügyben, de szép lassan azért megint belejövök. A d300-zal kezdünk összeszokni így makró téren. Kár, hogy nem megy így a telével is...

Pro natura

Kóbor ékesboglárka (Cupido argiades)

Múlt hét pénteken egy miskolci antikváriumban megtaláltam Dr. Tildy Zoltán Pro natura című albumát. Hazafelé a vonaton olvasgattam kicsit, és a következő sorokra találtam: "A valódi gyermekkor dunamenti kis faluhoz fűz. Onnét kerültem Budapestre. Az ott töltött négy esztendőt pedig tökéletesen kárba veszettnek és haszontalannak éreztem." - Hányszor vagyok ezzel én is hasonlóan...

Közönséges gyöngyházlepke

Szabadság-híd

Kereszthívott szép hazám

Egy kis kereszthívás azért ráfért a téli fényekre :)

Barbie a vadonban

Csikós Gábor Dán fenyőfa magyar erdőben című posztja csalogatta elő ezt a képet az előző tél lappangó termései közül. Egy vadon a környékünkön igen ritkán megfigyelhető közönséges Barbie-t láthatunk a faágon megpihenni. Itt várta be a tavaszi zöldárt, hogy közeli rokonai, a PET palacokok társaságában délre vonuljon.