Első három szegedi évem alatt minden esőmentes napon legalább kétszer utamba esett a Szerb templom, mégsem mentem be egyszer sem. Másfél éve kb. 5 percre lakom tőle, de ez sem változtatott a dologon. Nem lehet rám mondani, hogy nem vagyok nyitott a világra, de ez valahogy kimaradt. Hiba volt. Hétvégén megint fényképezős kedvem volt, felkaptam hát az állványt, a gépet, és a Tessart, és gondoltam, hogy megnézem már a templomot. Fotózás közben "ottragadtam" a vecsernyére is. Nem tudom megmagyarázni, de megérintett a szertartás. Velem együtt körülbelül hatan voltunk. Lehet, hogy ezért, de otthonosabban éreztem ott magam, mint bármilyen más misén, amin eddig voltam. Azt hiszem, hogy életemben először megtapaszaltam, hogy milyen Istent keresni úgy, hogy nem kérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése