Eső után voltunk. A szokásos három napos monszun utáni felhőoszlás. Lapos fények, hideg, semmirevaló idő. Persze nem tudtam megállni, és gumicsizmát húztam. Kimentem fényképezni. Kellett egy kis levegő.
A kép egy nagyon furcsa dolog. Amikor dolgozol rajta, onnantól, hogy elkattintod a gépet, addig, hogy a finombeállítások után feltöltöd, folyamatosan az érzelmeiddel is játszol. A színek, fények és árnyékok, a kompozíció, a tartalom, mind-mind közvetít valamit. Összességében egy világ lenyomata a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése